szónokol
szónokol ige -t, -jon
1. tárgyatlan (kissé régies) Hallgatóság előtt szónokként beszél, szónoki beszédet mond. Gyönyörűen, hosszan szónokol. Ki szónokolhat más a város nevében, mint annak első hivatalnoka … (Kemény Zsigmond) Jónást … egy cifra oszlop | tetejébe tették, hogy szónokoljon | és jövendölje végét a világnak. (Babits Mihály) Nem tudok szónokolni, ellenben írni … szeretek. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Szónoklatban v. vkihez intézett beszédben mond vmit. Gyorsan szónoklá el … kételyeit. (Kemény Zsigmond) Nézz kissé táborodba, Mit járnak ott azon piszkos barátok, Mi vásárt ütnek, mit szónoklanak. (Madách Imre)
2. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhat-val) (rosszalló) Nagy pátosszal mond üres közhelyeket v. olyasmit, amit maga sem hisz. Hagyd abba, hiszen eleget szónokoltál már! Őnagysága szónokolt. Elmondta, miért jött. (Lévay József) Az ellenzék szónokolt, a házasfél országok [= Ausztria és Magyarország] civódtak. (Babits Mihály) Csak ne szónokolj annyit – csitítgatja az asszonyt. (Gelléri Andor Endre)
Igekötős igék: elszónokol.
szónokoló; szónokoltat.
