szónoklat
szónoklat főnév -ot, -a
1. A szónokol igével kifejezett cselelevés eredménye, szónok által elmondott beszéd. Egyházi, politikai, törvényszéki szónoklat; gyújtó, lelkesítő, uszító szónoklat; szónoklatot mond, tart. Fényes szánoklattal a képviselők házát félrevezetném. (Vörösmarty Mihály) A szónoklatnak roppant hatása volt. (Eötvös József) Szép szónoklata a levegőben maradt …, mint egy elpattant szappanbuborék. (Babits Mihály) || a. (Rögtönzött) szónoki beszéd. Szónoklatot vág ki, kanyarít, penderít. || b. (ritka) Szónoklás (1). A szónoklatnál az ember szemtől szembe kiáll az emberek előtt, valóságos szerelmi érintkezés az emberi tömeggel. (Móricz Zsigmond)
2. (rosszalló) A kérdés lényegét kerülő, sok, üres beszéd. Az emberek már unták a szónoklatokat, tettekre vártak.
szónoklati.
