szolgai
szolgai melléknév -an v. -lag, -bb
1. Általában szolgára (főként 1–2) jellemző, vele kapcsolatos <magatartás, megnyilatkozás, működés>. Szolgai állapot, munka.
2. (rosszalló) Az emberi méltósággal össze nem férő. Szolgai alázat, hajbókolás, hízelgés, meghunyászkodás. A Kossuth ellen szórt … rágalmak s szidalmak szolgai visszhangra találhatnak … (Vajda János) || a. (régies) Szolgai lélek: szolgalelkű ember; szolgalélek. Szolgai lélek, testestűl és lelkestűl. (Kazinczy Ferenc)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmely mintát v. példát egyéni mérlegelés nélkül, pontosan követő <eljárás, magatartás>. Szolgai fordítás; szolgai módon követi az eredetit. Észrevette a szolgai utánzást, mely az eredetinek csak külsőjét tudja visszaadni. (Kemény Zsigmond) [A fordítás] legyen eszme- és alakhű, mégis szabad (azaz ne szolgai). (Arany János)
szolgaiság.
