szójárás
szójárás főnév
1. (régies) (birtokos személyraggal) Vkinek a szavajárása. Az öreg úrnak … szójárását soha se utánozza … (Vas Gereben)
2. (nyelvtudomány) Olyan állandósult, rendsz. népi hangulatú szókapcsolat, amelynek tagjai többé-kevésbé megőrizték eredeti jelentésüket, és amelyet csak a gyakori használat forrasztott sajátos egységgé (pl. „szépre száll a füst”, „ahol az ebéd, ott a vacsora”, „megrázza még szakállát Gergely”). Közbeszéd, mindennapi szójárás ez: „régi család, gyökeres nemzetség.” (Eötvös Károly)
3. (nyelvtudomány, régies) Szólás (3).
4. (elavult) Nyelvjárás (1). Ohajtanám …, hogy nyelvünket egyik szójárásunkhoz se szorítanók. (Berzsenyi Dániel) Az ép nyelvérzékre hivatkozás sem mindenkor biztos, ha az illető a népnyelvet minden, vagy minél több szójárásban nem ösmeri. (Arany János)
szójárású.
