szögez
szögez [e] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. tárgyas Szegez (1). Képet szögez a falra. A cipész most szögezi a talpat. || a. (tárgy nélkül) Ma egész nap szögezett.
2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, régies) Szegez (4, 4a). Mind a ketten egymás szívének szögezzük a pisztolyokat. (Petőfi Sándor) Én arra voltam elkészülve, hogy … Pisztolyt szögez mellemnek. (Vajda János) A Benedek grófokra szögezte tekintetét. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: átszögez; beszögez; felszögez; kiszögez; leszögez; megszögez, nekiszögez; odaszögez; összeszögez; rászögez; szembeszögez.
szögezett; szögezhető; szögező; szögeztet.
