szocializmus
szocializmus főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (politika, közgazdaságtan) A kapitalizmust felváltó új társadalmi rend, a kommunizmus (1) első szakasza, amely a proletárforradalom eredményeként, a kizsákmányoló osztályok uralmának megdöntése és a proletárdiktatúra megszilárdítása, a termelési eszközöknek társadalmi tulajdonba vétele, a kizsákmányolás megszüntetése révén valósul meg. A szocializmus alapjai, (fel)építése, sikerei, útja. A szocializmus a Szovjetunióban valósult meg először. A Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: „Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint.” (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (politika) Az ennek megvalósítására törő forradalmi munkásmozgalom. A szocializmus diadala. A szocializmus győzelme lehetséges eleinte egynéhány vagy akár egyetlen országban is. Századunkban a szocializmus a legfontosabb történelemformáló erő. Harcolunk a szocializmus győzelméért. Ha Rómának nem támad háborús kedve, egészen más eseményeket adott volna a közelgő években a világnak Franciaország. Szocializmus és polgári rend vívták volna egymással meg kikerülhetetlen harcukat. (Ady Endre) || b. (politika, közgazdaságtan) E társadalmi rendről és megvalósításáról szóló elvek, tanok összessége. Tudományos szocializmus: Marxtól és Engelstől kidolgozott tudományos elmélet, amely kimondja, hogy a kapitalizmust szükségszerűen felváltja a szocializmus.
2. (történettudomány, politika) Általában olyan nézet, amelynek hirdetett célja a kapitalizmus v. a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelem és az emberiség boldogabb jövőjét biztosító, új társadalmi rend megvalósítására való törekvés. → Utópista szocializmus. Louis Blanc szocializmusa.
3. A szocializmus megvalósulásának, létének korszaka, ideje. A szocializmus előtt.
Szóösszetétel(ek): agrárszocializmus; államszocializmus; keresztényszocializmus; nemzetiszocializmus.
