szít
szít ige -ott, -son; -ani v. (régies, irodalmi nyelvben) -ni
1. tárgyas <Tüzet, parazsat> gerjeszt, éleszt, égését előmozdítja, fokozza. Rőzsével szítja a tüzet, a lángot; fúvással, legyezve szítja a parazsat. A kovács fújtatóval szítja a szenet. Nem ismered te a tűznek varázsát … – Hiú beszéd, ezért ma nem ebédelsz. – | De holnap újra szítom a tüzet. (Madách Imre) Orczy Lőrinc a parazsat szítja … (Tóth Árpád)
2. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Érzelmet, indulatot, érzelmi állapotot, viszonyt, vmely folyamatot, mozgalmat> előidéz, létrehoz, ill. növel, fokoz; táplál. Gyűlöletet, szenvedélyt szít vkiben; egyenetlenkedést, elégedetlenséget, ellentétet, ellenségeskedést, gyűlölködést szít vhol, vkik, vmik közt; felkelést, forradalmat, lázadást, összeesküvést, viszályt szít vhol, vkik közt; a gyűlölet parazsát szítja. Csökkenteni szükség … aggályát és szítani bátorságát. (Kemény Zsigmond) Egyre szítom vágyamat, Hogy még egyszer, még egyszer lássalak! (Reviczky Gyula)
3. tárgyatlan (kissé régies, irodalmi nyelvben) Vkihez, vmihez szít: vonzódik, húz hozzá; hozzá v. oda tartozónak érzi, vallja magát; rokonszenvez, együtt érez vele, pártjára áll. Más felekezethez, párthoz szít. A gyermek anyjához szít. Én … az édes múzsákhoz szítok mindennél jobban. (Csokonai Vitéz Mihály) Tudod, Epicurus oktatásihoz | Szítottam eddig. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Még Batthyány Lajost is kivégezték, ki pedig az egész arisztokratikus osztállyal, előítéletes elveinél fogva, a császári párthoz szított. (Táncsics Mihály) Egyaránt szítottam társaimhoz, akik forradalmi ösztöneimet szólaltatták meg s a tanárokhoz, akikben apámat, a kegyeletet védelmeztem. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: felszít; hozzászít; ideszít; odaszít.
szítás; szító; szított; szítogat.
