szétnyom
szétnyom tárgyas ige
Nyomással részeire bont, elnyújt v. összelapít, gyak. elpusztít vmit. Szétnyomja a legyet, a poloskát. Őrléskor a hengerek az anyagot szétnyomják. || a. Belülről szétfeszít (2) vmit. A felrakott bútor szétnyomta a szekér mindkét oldalát. Nagy Pista majd szétnyomta a koporsót, mikor megfordult [benne]. (Vas Gereben) || b. <Könnyet> nyomással, dörzsöléssel eltüntet, szétdörzsöl (2).
szétnyomás; szétnyomó; szétnyomott.
