szétnyílik
szétnyílik tárgyatlan ige, (ritka) szétnyíl
1. Vmi szétnyílik: vminek a mozgatható részei eltávolodnak egymástól, úgy hogy közöttük kisebb-nagyobb hézag támad; széjjelnyílik. Szétnyílik a szárnyas ajtó, a függöny, a körző, az olló; (átvitt értelemben) szétnyílik az agrárolló: a mezőgazdasági és ipari termékek árának viszonya a mezőgazdasági termékek árának rovására megváltozik. A nagy teremajtók szétnyíltak. (Jókai Mór) [Mellén] örökké szétnyílik az ing. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) <Rügy, virág> teljesen kinyílik. Az új tavasz játékos ujja Rügyet sodort az ághegyen S most lágyan enyhe szája fujja, Hogy szétnyíljék és lomb legyen. (Tóth Árpád)
2. (ritka) Szétnyílik vmi: rés, nyílás keletkezik rajta. Szétnyílt a föld, a hegy. Vörös fénybe sötétült a szoba, s alig vettem észre, hogy a szemben levő fal lassan szétnyílik. (Karinthy Frigyes) Eddig olyan volt, mint egy hamupipőke, most olyan, hogy szinte szétnyíltak körülötte a falak. (Móricz Zsigmond)
szétnyílás; szétnyíló; szétnyílt.
