szerénység
szerénység [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e]
A szerény (kül. 1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. ennek a magatartásban való megnyilatkozása; vkinek ilyen volta. Mindnyájan szerették szerénységéért és kedvességéért. (tréfás) szerénységem tiltja, hogy az ötlet felvetőjét, a szerzőt megnevezzem: én magam vetettem fel az ötletet; én vagyok a szerző. Az ifjú… szólt illendő szerénységgel S tisztelettel közeledve: „Jó uram, bocsánat!…” (Petőfi Sándor) Tóth Miska a maga szerénységével és egyszerű jóságával észre sem vette. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Szerénységem: <szerénykedve, néha öngúnnyal:> én, az én személyem; csekélységem. Ezt a költeményt szerénységem írta. || a. (választékos) Ami szerénységünktől telik: ami szerény körülményeink között előteremthető, megadható. Ha eljönnél hozzánk, mindent megkapnál, ami szerénységünktől telik.
Szóösszetétel(ek): álszerénység.
