szerenád
szerenád [e-e v. ë-ë] főnév -ot, -ja
1. (zene) Könnyed, dallamos és hangulatos, rendsz. hangszerkísérettel énekelt zenemű, amelyet szerzője (szabad ég alatti, alkalmi előadásra) éjjelizenéül szánt. Toselli szerenádja. || a. (elavulóban) <Főleg vidéki szokásként:> rendsz. lányok, asszonyok ablaka alatt udvarlásként, hódolatként v. köszöntésként az éjjeli órákban, rendsz. cigányzenekar által játszott, olykor halk dúdolással kísért zene; éjjelizene. Szerenádot ad vkinek. Jó volna most megállni ablakod Alatt egy édes, fájó szerenáddal. (Tóth Árpád) Édes, álmaid között | halld a szerenádom. (Babits Mihály)
2 (zene) Többtételes, laza szerkezetű zeni műfaj, stilizált táncdarabok, indulók dallamos, lassú tételek szabad váltakozása. szerenádos.
