széptevő
széptevő melléknév és főnév (régies)
Olyan (férfi), aki a nőknek v. egy nőnek bókokat, szépeket mondva, udvarolgat; udvarló. Ez a fiú veszedelmes széptevő volt (Szigligeti Ede) Más széptevő egy-egy rózsát küld a szíve bolygatójának. (Mikszáth Kálmán) Széptevő udvarlóid… elmentek, amikor nyakadon megbontottad a ruhát és hervadt kebleid kibontakoztak. (Krúdy Gyula)
