szeplőtelen
szeplőtelen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e] (irodalmi nyelvben)
Szeplőtelen (2). || a. (vallásügy) Szeplőtelen fogantatás: a) <katolikus hittétel szerint> Szűz Máriának az eredeti bűn nélkül való fogantatása; b) ennek a tiszteletére rendelt ünnep (dec. 8). Máriának szeplőtelen fogantatása napján papot kívánt. (Móra Ferenc)
szeplőtelenség.
