szentkép
szentkép főnév
1. (vallásügy) <Katolikusoknál és görög keletieknél> többnyire újszövetségi jelenetet, vmely szentet v. vallási jelképet ábrázoló, rendsz. imakönyvben hordozható, kisebb kép. Kezében az… imakönyv, melyből szentképek és keszkenő lógnak ki. (Babits Mihály) Teli volt az imakönyv csipkés szélű szentképpel. (Hunyady Sándor) || a. Ilyen tárgyú fali kép. A szeme pillái oly nyugodtak mint az imádkozóé, aki szentképre néz. (Gárdonyi Géza) [Parasztanyóka.] Lakán is ott borong ez a ború, Falán sok szentkép, néma koszorú. (József Attila)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Női eszménykép. Igy utalá [= utasította] vissza egykori szentképét. | Azt hitte, szívéből kidobá most végkép. (Arany János)
szentképes; szentképi.
