szenilis
szenilis [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e] (orvostudomány, választékos)
1. A szenilitás állapotában levő <személy>. Szenilis öreg; szenilis vén ember. Már egészen szenilis. Az öreg úr már kezd szenilis lenni…, és úgy betelt, hogy magától is el kell mennie nyugdíjba. (Móricz Zsigmond)
2. Ilyen személyre jellemző, valló, vele kapcsolatos, tőle származó <megnyilatkozás>. Szenilis beszéd, mozgás, nevetés. Micsoda szenilis ötlet ez!
