szemellenző
szemellenző [m-e] főnév
1. Kocsiba fogott v. nyergelt lónak két szeme mellé, a pofa külső oldalaira, a kantárhoz erősített, rendsz. négyszög alakú kemény bőrdarab, amely a ló látását a menetirányba tereli; ellenző. [Turi Dani] se jobbra, se balra nem ügyelve, mintha szemellenző volna a vakszemén, mint a lónak, úgy igyekezett, gépies menéssel előre. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Szemellenzőt hord, visel v. szemellenzővel jár: egyoldalú, elfogult gondolkodásmódjánál fogva a valóságnak, a tényeknek mindig csak egy szűk körét látja.
2. (ritka) Különféle anyagból készült, ernyő alakú tárgy, fény terelésére v. távoltartására; ellenző. Lámpafénynél szemellenzővel olvas.
szemellenzőjű; szemellenzős.
