szellőztető
szellőztető [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, ami lehetővé teszi, hogy vmely helyiség v. zárt tér elhasználódott levegője természetes v. mesterséges úton kicserélődjék. Szellőztető ablak, ajtó, akna, berendezés, csatorna, folyosó, kémény, készülék, kürtő, motor, nyílás, vágat.
II. főnév -t, -je [e] (műszaki nyelv)
1. Többnyire villanymotorral meghajtott készülék légáramlás létrehozására; ventillátor. Asztali, forgó, nyomó, szívó, szellőztető; berreg, zúg, nagy szelet hajt a szellőztető. Indítsd meg, zárd el a szellőztetőt!
2. Szellőztető berendezés. A vermen minden két méterre elhelyeztek egy szellőztetőt. A bánya szellőztetői biztosítják a légzésre alkalmas levegő beáramlását.
szellőztetős.
