szellőző
szellőző [e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, ami szellőzik. Szellőző kórterem, szoba. || a. Olyan, ami lehetővé teszi, hogy vmi szellőzzék. Szellőző berendezés.
II. főnév -t, -je [e] (ritka) Az a nyílás v. készülék, amelyen keresztül v. amely által vmely helyiség szellőzik.
Szóösszetétel(ek): szellőzőablak; szellőzőajtó; szellőzőakna; szellőzőcső; szellőzőgép; szellőzőkészülék; szellőzőkürtő; szellőzőlyuk; szellőzőmű; szellőzőnyilás.
