széljárás
széljárás főnév
1. A szélnek, kül. vmely vidékre jellemző, ott uralkodó szélnek az iránya. A széljárás irányába szélfogót állít. Fagyveszély esetén a gyümölcsösben és szőlőben a széljárásnak megfelelő oldalról füstölést végeznek. Evezősnek kell lennie, mondá, mielőtt kormánypadra ülne, Azután őrködve hajó orrán, a széljárásra figyelni, Úgy végre vezetni magára hajót. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Tanulmányozta a tengert és a széljárást. (Jókai Mór) || a. (ritka) A(z uralkodó) szél fúvása. Erős itt a széljárás.
2. (ritka) <Vmely helyen> a széliránynak az időjárás alakulását kísérő szokásos változása. Jól ismeri a vidék széljárását.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vmely közösségben az az éppen uralkodó helyzet, amelyhez a közösség tagjai igazodnak, alkalmazkodnak. Megalkuvó természet volt, mindig kikémlelte, hogy milyen a széljárás, s ahhoz igazította terveit.
széljárási; széljárásos; széljárású.
