szelídít
szelídít [ë v. e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë] -eni [e] (-ni)
1. Szelíddé (kül. 1–2) igyekszik tenni vkit, vmit. Állatot szelídít. Menj tigrisek, fene- | vadak közé, szelidíts hiénát. (Katona József) Mikor láttam, hogy az oroszlán, az állatok királya a cirkuszban mily szelíd és türelmes, rögtön kérdeztem, mivel szelídítik?… Éheztetéssel. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmivé szelídít vmit: vmit így vmivé v. vmilyenné tesz. A vad erdőséget szántófölddé szelídítette.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely bántó megnyilatkozást, kül. kifejezést> enyhít. [A fordításban] némely kifejezéseket, p.o. [= példának okáért] „vigye el az ördög asszonyságodat leányostul” szelídíteni kellene. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: megszelídít.
szelídítés; szelídített; szelídítget; szelídíthetetlen; szelídíthető.
