szélhámos
szélhámos főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. Mások rászedéséből, félrevezetéséből, fondorlattal való megkárosításából magának anyagi v. erkölcsi hasznot húzó személy; csaló. Körözött, politikai, sötét lelkű szélhámos. Megjelent a fővárosban egy pár magas rangú francia gavallér…a legveszedelmesebb szélhámosok voltak, kiket Európa minden rendőrsége régóta üldöz már. (Jókai Mór) || a. (bizalmas, rosszalló) Megbízhatatlan, nagyzoló, hazudozó v. kétszínű személy. Nagy szélhámos az ipse. A szélhámosok szívdobogtató kéjét élveztem, akiket másnak vélnek, mint akik. (Kosztolányi Dezső) Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, | ki csal és hiteget! (József Attila)
2. (tájszó) Lógós ló.
II. melléknév -abb
1. Szélhámos (I. 1) <személy>, ilyenekből álló <csoport>. Szélhámos banda, házaspár, fiatal emberek. Hogy a két szélhámos cimbora ezt hallja, Mintha már most félig meg volnának halva. (Vajda János) || a. (bizalmas, rosszalló) Megbízhatatlan, hazug, kétszínű <személy>. Szélhámos alak, fickó, kölyök.
2. (rosszalló) Szélhámosra (I. 1,a) jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Szélhámos eljárás, viselkedés; szélhámosan v. szélhámos módra viselkedik.
