szelep
szelep [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (műszaki nyelv) <Vmely tartályon> a folyadék v. a gáz áramlásának szabályozására haszn. szerkezet; rendsz. lapos v. kúp alakú test, amely mindaddig szorosan elzárja a tartályból kivezető nyílást, amíg a belül levő folyadék v. gáz nyomása v. vmely vezérlő karra ható erő ki nem nyitja. Cirkulációs, dugattyús, gombafejű, hajlított, kagylós, kettős, kisnyomású, kúpos, lépcsős, szippantó, tömlős, tű alakú, üreges, villamos vezérlésű, visszacsapó szelep; → biztonsági szelep; biztosító, önműködő szelep. [A kulacs] torkán volt egy forgatható szelep. (Jókai Mór) Zsebébe nyúl, elővesz egy csomó csavart, drótokat,… szelepeket. (Babits Mihály) || a. (zene) Fúvóhangszeren alkalmazott szerkezet, amely a hangszer csöve hosszúságának gyors változtatásával az alaphangot meghatározott hangközzel módosítja. || b. (bonctan) A szív billentyűje.
2. (tájszó) Házfödél alakú kunyhó.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Antagonisztikus osztálytársadalomban> a társadalmi rendre veszélyessé válható politikai, társadalmi erőnek, emberei indulatnak a levezetésére v. fékezésére alkalmas út, mód, eljárás. → Biztonsági szelep. A tőkés politikában gyakran kell alkalmazni a biztonsági szelepet. A plébános hazafi hevének egy kis szelepet nyitott. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. szelepbőr; szelepcsiszoló; szelepcső; szelepemelő; szelepfej; szelepfészek; szelepgumi; szelepház; szeleporsó; szelepöntés; szelepszabályozás; szelepszár; szeleptok; szeleptömítő; 2. fojtószelep; tányérszelep.
szelepes.
