szeglet
szeglet [ë-e] főnév -et, -e [ë, e], (tájszó, régies) szegelet [ë-e-e]
Szöglet (1–3). Van-é e földnek kerekségén egy boldogabb szegelet? (Csokonai Vitéz Mihály) Mi a bal szegleten lakunk, s én a jobb szegletet mondtam nekik. (Vörösmarty Mihály) Meglepetés e költemény | csecse | becse: | ajándék, mellyel meglepem | a kávéházi szegleten | magam | magam. (József Attila)
Szóösszetétel(ek): 1. szegletablak; szegletgerenda; szegletkapu; szegletmérő; 2. szájszeglet.
