szegik
szegik [e] tárgyatlan ige -ett [ë]; -ne [e] v. (választékos) -nék; -jen [ë] v. (választékos) -jék (csak egyes szám 3. személyben) (népies)
Törik, hasad. Nyaka szegik; három részre szegik. Nyaka szegett mindjárt a nemes állatnak. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, népies) Kedve szegik vkinek: elmegy a kedve vmitől. [Athéni Timon] első vázlata egy drámának, melyen [Shakespeare] még dolgozni akart volna, de azután kedve szegett, lemondott tervéről. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: megszegik.
