szegetlen [1]
szegetlen [1] [e-e-e] melléknév -ül
1. Olyan <textilanyag>, amelyet nem szegtek be; szegély (1) nélkül való. Szegetlen kötény, szoknya. A szegetlen törülköző kirojtosodik.
2. Olyan, amit még nem szegtek meg, nem vágtak fel, egészben lévő. Szegetlen kalács, szalonna. Nesze, szolgám, madár-látta cipót hoztam. | Édes anyád asszony ezt neked küldötte… És megparancsolta erős-kegyetlenül, Hogy saját kezedbe adjam szegetlenül. (Arany János) Kezébe kapta a frissen sütött, még szegetlen kenyeret. (Kosztolányi Dezső)
szegetlenség.
