szegdel
szegdel [e-e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (ritka, régies, költői)
1. Többször, ismételten szeg, vág, vagdal vmit. Lelkem előtt lobogós kopiák és kardok acéli Szegdelik a levegőt. (Vörösmarty Mihály)
2. <Vízi jármű vizet> gyorsan haladva szel, hasít Gyors hajóid, mint jobb jövőnek hirdetői, már szegdelik Dunánkat. (Vörösmarty Mihály) Jer Ossián | Ködös, homályos énekeddel. | Mert fájna most felhőtlen ég, Mosolygó, sima tengerac… Arany hajó, mely futva szegdel Bíbor habot. (Arany János)
szegdelés; szegdelő; szegdelt.
