szebbít
szebbít [ë] ige -ett [ë]; -sen [ë]; -eni [e] (-ni) (ritka, irodalmi nyelvben)
Szépít (főleg 2). Nem a való hát; annak égi mássa [= mása] Lesz, amitől függ az ének varázsa: E hűtlen hívség, mely szebbít, nagyít… (Arany János)
Igekötős igék: megszebbít.
szebbítés; szebbített; szebbítő.
