szavalás
szavalás főnév -t, (-ok), -a
1. A szaval (1) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, előadás(mód); az a tény, hogy vki szaval, ill. az a cselekvés, hogy vmit szavalnak; versmondás, művészi szövegmondás, előadás(mód). Drámai, humoros, művészi, szép, színészies szavalás; a szavalás gyakorlata, kézikönyve, művészete; a diák, az előadóművész szavalása; balladák, költemények szavalása. Feszült figyelemmel hallgattuk a szavalást. Legélénkebb volt Lendvay játéka… Mai szavalása már sokkal tisztább s helyesebb volt. (Vörösmarty Mihály) Lendvayné szavalásáról így ír az Athenaeum: „Lendvayné Vörösmarty legújabb elegiáját… szavalta el… sok bensőséggel, emelkedő hévvel.” (Gyulai Pál)
2. (népies, régies) Szónoklás (1) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Sok, nagyhangú, üres, puffogó beszéd. Üres közhelyek szavalása. Nem szavalásra van itt szükség, hanem tettekre Unjuk már ezt a sok szavalást.
3. (népies) Szavazás (1).
Szóösszetétel(ek): szavalásmód.
szavalási.
