szász
szász főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. A szászok: a) a németségnek egykor önálló államot alkotó, ma már csak nyelvjárásában elkülönülő, a poroszoktól délre és nyugatra lakó csoportja; b) (történettudomány) a középkor elején élt nyugati germán néptörzs, amelynek eredeti hazája az Elba és az Ems folyók, az Északi-tenger és a Harz hegység között volt. A frank uralom alá került szászok. || a. (Erdélyi) szászok: a XII. században a Rajna vidékéről Erdély déli részébe telepített német népcsoport. || b. (Szepesi v. szepességi) szászok: a XIII. században Németország több vidékéről Szepes megyébe telepített német népcsoport: cipszerek. || c. A szászok (főleg 1, 1a) közé tartozó személy, főleg férfi. Besztercei, brassói, lipcsei szászok. Franciának látszott, de drezdai szász volt. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Germán férfi. Kemény harcos a Detre szász: | Nem tőle jött hunokra gyász. (Arany János)
II. melléknév -ul, (-abb)
1. A szászok közé tartozó <személy> v. szászokból álló <csoport>. Szász asszony, polgár; szász lakosság, törzsek. Apafi Mihály uram idejében sokat járt a szász választófejedelem Erdélyországban. (Jókai Mór) Mégis csak kemény faj ez a szász faj… (Mikszáth Kálmán)
2. A szászokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használatos, náluk szokásos. Szász népviselet; szász nyelvjárás. Szász szokás szerint legyen-e a párbaj vagy magyar szokás szerint?… (Mikszáth Kálmán)
3. A szászok történeti élete folyamán létrehozott. Szász ipar.
4. A szászok által lakott, ilyen területhez tartozó v. azzal kapcsolatos. Szász város.
5. Szászul: szász nyelvjárásban.
Szóösszetétel(ek): angolszász.
szászos; szászság.
