szarka
szarka főnév ..kát, ..kája
1. A varjak családjába tarozó, fekete-fehér tollú, hosszú farkú madár. (Pica pica); a fényes tárgyakat szereti ellopkodni és eldugdosni. → Csörög a szarka. (szójárás, népies) Csörög a szarka, vendég jön. Szóláshasonlat(ok): lop v. tolvaj, mint a szarka: az a szokása, hogy mindent elcsen, elemel. Az akácok és jegenyék… lefürödték magukról a szombat porát, és levelük szelíd reszketésével rebegik a szarkáknak és gébicseknek, hogy tessék, most nézzetek meg minket. (Móra Ferenc) Szarka csörgött az összeeszkábált fakalitban. (Kosztolányi Dezső) És a szomszédok! Kimutatták a foguk fehérjét…, úgy lopnak, mint a szarkák. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, gúnyos) Olyan személy, aki ellopja, ami a keze ügyébe esik. Házi szarka: házi tolvaj. Nagy szarka a koma!
3. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben) Tolvajra jellemző. Szarka természet.
Közmondás(ok): Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka: aki többre vállalkozik, mint amennyit végezni bír, annak sikertelen lesz a vállalkozása.
Szóösszetétel(ek): szarkabetű; szarkacsörgés; szarkafészek; szarkafióka; szarkanyelv; szarkatövis.
szarkás.
