szapul
szapul ige -t, -jon
1. (népies) tárgyas <Szennyes fehérneműt> meleg lúgos vízben áztat. A gazdasszony ruhát szapul. Akkor még a falu népe inkább vászonruhában járt, amit maguk szapultak. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) (ritka, népies) Megfőz, kitakarít, szapul és mángorol. (Jókai Mór)
2. tárgyas (átvitt értelemben, népies) Azzal van elfoglalva, hogy hosszadalmasan, sok szóval és keményen megszól vkit, vmit. Amikor együtt vannak, mindig engem szapulnak. Sokat szapulják ezt az iskolát. Részint nevettek rajta, részint sajnálták. De annál inkább szapulták az asszonyt. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben, tájszó) Amint végigmentek a homokháti főutcán, a gazdalányok mind összebújtak szapulni. (Justh Zsigmond)
3. (tájszó) <Fehérneműt mosáskor> sulykol (1).
Igekötős igék: kiszapul; leszapul; megszapul.
szapulás; szapulható; szapult; szapultat.
