szaporán
szaporán határozóragos melléknév (határozószó-szerűen) szaporábban
1. (népies) Gyorsan sokasodva, bőségesen (szaporodva); sűrűn. Szaporán nő a fű, a gomba.
2. (népies) <Vmely cselekvés, folyamat egynemű v. hasonló mozzanatairól szólva:> egymást sűrűn követve. Szaporán villámlik, hull az eső. Szaporán sivítanak a golyók a füle mellett. Szaporán megy a munka. Az emberek még jobban megkopaszodtak azóta. Az arcok szaporábban vetik a ráncokat. (Mikszáth Kálmán) Mintha jobb lett volna …, izgett-mozgott, szaporábban káromkodott. (Kaffka Margit) || a. (néha bizalmas, tréfás) <Ilyenfajta cselekvést> frissen, élénken végezve, gyors mozdulatokkal; gyorsan. Szaporán lélegzik, lépked; szaporán rakja a lábát; szaporán beszél. De ki siet hozzád szaporán lépdelve heves dél Tájairól? (Vörösmarty Mihály) A kapu bástyáján úgy hull a török, mint a légy. A toronyból a mi puskásaink szaporán lövöldözve rogyasztják őket halomra. (Gárdonyi Géza)
3. (kissé bizalmas) <Egyszeri cselekvésről szólva:> késedelem nélkül és gyors mozgással; rögtön és sietve. Eredj szaporán a boltba! Hozzátok az ebédet szaporán! Vigyetek szaporán, mert meghalok. (Fazekas Mihály) Szaporán, hé! nagy a rakás: mozogni. (Arany János) Üljetek szaporán nyeregbe, legények! (Mikszáth Kálmán) Szaporán no. Indul a vonat. (Móricz Zsigmond) || a. (népies, elavult) Gyors cselekvéssel és rövid idő alatt; hamar, korán. Engemet s árváját, Barátit, hazáját, Ílly korán Szaporán Bánatára hagyá. (Csokonai Vitéz Mihály) És ez jó, hogy ily hideg van, Legalább sietnem kell, S így a csárdát, mely még messze, Szaporábban érem el. (Petőfi Sándor)
