szánta
szánta főnév (személyragos, csak határozóraggal és jelzővel) ..tom, ..tod, ..tunk, ..totok, ..tuk, v. (régies) ..tok (ritka, régies)
Külső kényszer nélküli akarata; szándéka, kezdeménye. <Főleg ilyenekben:> Magam szántából; magatok szántából; saját szántából. [Atyámnak] haragos szántából délre szakadtam. (Vörösmarty Mihály) Mind ezeket befogadja Eger veszedelmes ölébe, | Mint valamely örvény, melyből, ha bevette hajódat, nem szabadúlsz többé… Úgy beszorultak ezek, de magok szántával. (Vörösmarty Mihály) Maga szántából jön a vőlegényével. (Jókai Mór)
