szánom-bánom
szánom-bánom főnév -ot, -ja (csak az utótagot ragozzuk) (népies, kedélyes(kedő) beszédben)
Szavakban is kifejezett megbánás, sajnálkozás. Nagy szánom-bánommal emlegette ez a mulasztást. Meglehet, ez a profán gondolat csak arra szolgált, hogy Tódor ne pusztuljon el régi bűneinek teljességében, elégséges szánom-bánom nélkül. (Ambrus Zoltán)
Közmondás(ok): Egy-két napi dínomdánom, holtig való (v. tartó) szánom-bánom: a) a kölcsönös vonzalom nélkül összeházasodott leány és legény lakodalmára egész életen át tartó szomorúság következik; b) aki könnyelműen mulatozik, olyan helyzetbe kerülhet, hogy élete végéig sirathatja könnyelműségét.
