szánandó
szánandó melléknév -an, -bb (kissé régies, választékos)
<Szenvedő állapota miatt> szánalmat érdemlő. Oh hála! tiszta lélek! szántodért [= szánalmadért], Mert én valóban szánandó vagyok. (Vörösmarty Mihály) || a (irodalmi nyelvben) Kül. tulajdonságai, hibáztatható cselekedetei miatt sajnálatra méltó. Emberségemre! nincs szánandóbb pára, Mint kit fukarság nyavalyája bánt. (Petőfi Sándor) Sivár, szánandó ember, eltékozolja a legszebb kincseket… (Mikszáth Kálmán)
