szán [1]
szán [1] tárgyas ige -t, -jon
I. (választékos) Sajnál.
1. <Embert, állatot, közösséget> bajában, balsorsában sajnál; részvétet, szánalmat érez iránta. Szánom szegény fejét, de nem segíthetek rajta. De szánjad, ó sors, szenvedő hazámat!… (Kölcsey Ferenc) Vagyok tékozló és eretnek, De ott engem szánnak, szeretnek. | Engem az én falum vár. (Ady Endre) Ekkora nyomorúságban, mint a mienk, már is vigasz…, ha szánni tudjuk egymást. (Móra Ferenc) || a. (költői) Részvéttel szemlél vmit, részvétét érez iránta. Számon keserveiteket emberek! (Katona József) Én szánlak, ember, szánom sorsodat. (Vörösmarty Mihály)
2. Szán vkit, vmit; vmely fenyegető baj, veszedelem előtt szánalomból, szeretetből fakadó kímélettel van iránta. Csókolj meg, s vasadat döfd ide, oh ne szánj! (Berzsenyi Dániel) És monda akkor az Isten: „Te szánod | a tököt, amely egy éjszaka támadt | s egy másik éjszaka elhervadott… És én ne szánjam Ninivét, amely évszázak folytán épült vala fel?” (Babits Mihály) || a. (népies) Nem szánna vmit tenni: kedve volna hozzá, hogy vkivel vmit tegyen, szívesen tenne vkivel vmit. Nem szánnám pofon ütni, olyan haszontalan volt. Nem szánnám őket sorra csókolni… (Vörösmarty Mihály)
3. Szán vkit: szánakozik, sajnálkozik rajta. Szánj, édes néném, szánj, mivel írni akarok, és nem tudom mit. (Mikes Kelemen) Nincsen aki sírna vélem, Szánna engemet. (Csokonai Vitéz Mihály) Gazdag vagyok, mint a vén uzsorás, | ki rongyba jár, és vigyorog, ha szánják. (Kosztolányi Dezső) || a. (költői) Szánva: szánakozva, sajnálkozva, sajnálattal, szomorúan. Kedves urára szánva tekint. (Arany János) S jég-útjukat szánva szórja be | Hideg gyémántporral a Nap… (Ady Endre)
II. (többnyire múlt időben) Vhova tenni, vkinek juttatni szándékozik.
1. Vkinek szán vkit, vmit: <gondolatban, magában, a másiktól függetlenül> úgy dönt, hogy vkinek ad vkit, vmit; juttat. Neked szántam ezt a könyvet. Kinek szántad ezt az ajándékot? Annak szánta lányát, akit keble választ. (Arany János) Több szépség ez…, mintsem hogy egy embernek szánta volna az úristen. (Mikszáth Kálmán) || a. <Vmely előzetes szándék, terv, ötlet v. inger alapján> vkinek akar adni vmit, vmiben részesíteni akar vkit. Vmit szán vkinek. Ezt az ütést nekem szánta. Nem tudni, milyen sorsot szán neki a végzet. || b. (költői) <Feltett szándéka, terve szerint> vminek szentel, áldoz vmit. E tárgynak szánok éjet és napot. (Madách Imre) || c. <Előzetes elhatározás, döntés alapján> vmiül kijelölt vkit vmire; úgy dönt, hogy vki vmi, vmilyen legyen. A szerencsétleneket ágyútölteléknek szánták.
2. Vkit, vmit vminek szán: azt v. úgy tervezi, hogy vkiből, vmiből ez v. az lesz; vmiül, vminek tervez vmit; vmire vminek gondolatban, szándékában kijelöl vkit. Az apja katonának szánta. Ezt a szobát tanteremnek szánják. Földes szoba volt… Bizonyára hombárnak szánta a molnár. (Gárdonyi Géza)
3. Vkit (v. állatot) vmire szán: úgy tervezi, hogy vele vmit csinál; vmilyen sorsot kíván neki juttatni; vmely célra kijelöl. Az állatot leölésre szánta. [A kapitánnyal] alkudozni kezdtünk… Megmondtuk neki, hogy nem bántjuk, de elfogadjuk hagyni a hajóját mindannyian, akik deportálásra vagyunk szánva. (Jókai Mór) || a. Vmit vmire szán: vmilyen célra szándékozik fordítani, felhasználni. Ezt az összeget ruhára szánta. A legszebb gyümölcsét eladásra szánta. Gabona-termesztésre szántad minden gondodat. (Csokonai Vitéz Mihály) [Döbrögi] kéreti hát ezt a felcsert is, hogy ha az Istent | Féli, tekintse az ő nyomorúságát, s ha csak egy két Pillantást szánjon megnézésére. (Fazekas Mihály) || b. <Időt> fordít vmire, vkire; a maga idejének egy részét vminek az elintézésre használja, vki kedvéért feláldozza. Erre most nem tudok időt szánni. Mikor tudnál egy kis időt szánni arra, hogy…? Szánj rám néhány percet, és hallgass meg.
4. Vminek (vkit) vkire, vmire, vhova szán: az a szándéka v. előzetes döntése, hogy vkit, vmit vkire hagy, ill. vkit, vmit vhova, vmibe tesz, állít. Ezt a zöldséget a levesbe szántam. A gombot a kabátra szánja. Aranyezüst kinccsel teli nagy sok vermed:… Őseid rád hagyták: de te kire szánod? (Arany János)
5. (irodalmi nyelvben) Vmire v. miül szánja magát: <belső döntéssel, elhatározással> eltökéli magát vmire (rendsz. nehéz, fájdalmas dologra); vállalja, hogy vmi legyen belőle, hogy vmi osztályrészül jusson neki. Áldozatul szánja magát; halálra szánta magát; sivár, magányos életre szánja magát; a → végsőre szánja magát. És nincsen, ki magát Ármánynak szánja halálra… (Vörösmarty Mihály) || a. (választékos) Vmire szánja a fejét: (el)szánja magát vmire. Nagyra fejét, egyszer, örömestebb szánja, Mint hogy ne henyéljen már ennek utána. (Arany János)
Igekötős igék: beleszán; elszán; hazaszán; ideszán; megszán; nekiszán; odaszán; rászán.
szánat; szánható; szánt.
