szalmáz
szalmáz ige -tam, -ott, -zon
1. tárgyas Szalmával bélel, fed vmit; szalmát hint, szór vmire. A kupacba rakott répát vastagon szalmázzák.
2. tárgyas (mezőgazdaság) <Takarmányt> szalmával kever, vegyít. Takarmányínség idején szalmázzák az abrakot.
3. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (átvitt értelemben, bizalmas) Összevissza beszél, tudás nélkül mindenfélét összefecseg; hasal. Ne szalmázz már annyit! Nem annyira Horkázy miatt volt szorongatása, hanem a helybeli tiszteletes miatt. Jaj! ha az ismerni találja Szoboszlay prédikációját, s rájön, hogy a legátusa micsoda pogány módra szalmázott most!… (Jókai Mór)
Igekötős igék: beszalmáz; körülszalmáz; leszalmáz.
szalmázás; szalmázó.
