szállong
szállong tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ni v. -ani
1. (irodalmi nyelvben) Ide-oda száll; lassan röpköd; szálldos. Ha én madár volnék: örökké A felhők közt szállonganék. (Petőfi Sándor) Bokorról-bokorra lomha kakuk szállong. (Arany János)
2. (választékos) <Lazán összefüggő részecskékből álló könnyű test> lassan, gyéren, lebegve száll. Szállong a füst, a por. A levegőben hópelyhek szállonganak. || a (választékos) <Könnyű test> lassan, lebegve száll. Száraz levelek szállongtak… a fák közt. (Eötvös József) A buborék, mely született nádszálon. Könnyű lebegéssel kis ideig szállong. (Arany János) || b. (választékos) Lassan száll. Fellegek szállonganak. (Eötvös József) || c. (átvitt értelemben, ritka) Lebeg, száll. Ihlet szállong a táj felett. (Jókai Mór)
3. (ritka) <Illat, szag> sűrű időközökben vhonnan árad, érezhetővé válik. A kert felől rózsaillat szállong. A konyha felől kellemes illatok szállonganak. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Szél> fújdogál. Búsongva szállong ablakaink körűl A bujdosó szél. (Bacsányi János) A lomha szél szelíden szállong S messzi hegyek aromáit hozza. (Tóth Árpád)
4. (átvitt értelemben, ritka) Egyenkint, kisebb csoportokban megy, ill. érkezik vhova; szállingózik. Lassan szállonganak a vendégek.
5. (átvitt értelemben, költői) Hol ide, hol oda, hol erre, hol arra, össze-vissza, csapongva száll. Örömre, búra szállong énekem. (Kölcsey Ferenc)
6. (átvitt értelemben, ritka) <Hír> ismeretlen helyről kiindulva és szájról szájra járva mindenfelé terjed, terjeng. Különféle hírek kezdtek szállongani a faluban. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: elszállong.
szállongás; szállongó.
