szálló
szálló melléknév és főnév
I. melléknév Általában olyan, aki, ami száll.
1. Olyan, aki, ami repül (1), ill. vhova repülve leereszkedik. A fára szálló madár; a virágra szálló méh. A vasas kis kutyáját figyeli, amint megugatja egy szálló madár árnyékát. (Gelléri Andor Endre) || a. Olyan, aki, ami lassú mozgással felemelkedik. v. leereszkedik vhova. A háztetőre szálló hópelyhek; a magasba szálló füst; az ejtőernyővel földre szálló pilóta. Az egész hogy…. barátságosan nyájas az égnek szálló füstoszlopoktól, melyek a szőlőben kigyújtó tüzektől származtak. (Mikszáth Kálmán)
2. Olyan <személy>, aki vmely járműre fellép, ill. lóra felül. Autóba, csónakba, hajóra, lóra, szálló fiatal ember.
3. (kissé régies, választékos) Olyan <személy>, aki utazás közben – rendsz. egy éjszakára – betér szállásra vhova, vkihez. A fogadóba, szállodába szálló vendég; a hozzánk szálló rokon.
4. (választékos) Olyan <dolog>, amely örökségképpen vkinek a birtokába jut. A fiúra szálló birtok.
II. főnév -t, -ja (kissé választékos) Szállásadással és többnyire vendégek ellátásával is foglalkozó (nagyobb) vendéglátóipari üzem, vállalat, ill. ennek épülete(i), helyiségei együttvéve <rendsz. ilyen üzem, vállalat megnevezésében is> hotel, szálloda. (vendég)fogadó. Előkelő, harmadrangú szálló; Hungária szálló; a szálló bárja előcsarnoka v. hallja, étterme, kávéháza, portása; a város legnagyobb szállója; szállóban lakik; szállóban vesz ki szobát. Felötlött az a gondolat: hátha a kényelmetlen szálló helyett kényelmes tanyát… fedezhetnék fel. (Eötvös Károly) A város egyetlen szállójában, az Aranysasban vett ki magának szobát. (Nagy Lajos) || a. (ritka) Ennek az a része, ahol a vendégszobák vannak. Fölmegy az étteremből a szállóba.
Szóösszetétel(ek): 1. szállóhely; 2. diákszálló, garniszálló; luxusszálló; munkásszálló; zugszálló.
