szálkás
szálkás melléknév -an, -abb
1. Olyan <falemez>, amelynek felületén szálkák vannak, v. szálkák könnyen keletkeznek; amely nincs simára gyalulva, faragva. Szálkás deszka, padló. A nap… kigyalulta arany gyalujával a bódék szálkás léceit. (Babits Mihály)
2. Olyan <hal>, amelyben sok szálka (2) található. A keszeg jóízű hal, de nagyon szálkás. Egy roppant, akónyi bográcsba beleaprítják a kiválogatott halat, aminek nem szabad sem kövérnek, sem szálkásnak lenni. (Jókai Mór)
3. (növénytan) Olyan <pázsitfű, kül gabonaféle>, amelynek toklásza csúcsán szálka (4) van. Szálkás búza. || a. Olyan <hüvelyes>, amelynek vastag, kemény szálkája (3) van, ezért nem élvezhető. Szálkás zöldbab. || b. (növénytan) <Olyan növényi rész>, amelynek csúcsa rövid, vékony és hegyes. Szálkás levél, szirom, termés. || c. (növénytan) Szálkás gomba: szőrökkel, szálkákkal, pikkelyekkel sűrűn borított g.
4. <Főtt v. sült állapotban> könnyen elkülöníthető rostokra szétszedhető, szálas (2) <hús>. Szálkás marhahús.
5. (ritka) Szálkás szőr: szálkához hasonlóan merev, szúrós sz. Ujjai… végigszaladtak az öreg kutyának sártól, piszoktól összekócosodott, szálkás, fekete szőrén. (Kuncz Aladár)
6. (átvitt értelemben) Alul-fölül hegyes, nyújtott <írás, betű>. Szálkás női írása van. Megismerte a borítékon… hegyes, szálkás betűit, melyek a gót betűkhöz hasonlítottak. (Kosztolányi Dezső)
szálkásít; szálkásodik; szálkásság.
