szálka
szálka főnév ..kát, ..kája
1. Fáról, fadarabról, fatárgyról lehasadt, letört vékony, hegyes szilánk. Szálka ment az ujjába. Kihúzza a lábából szálkát. Kivetem szívemből a gyanút…, mint ahogy az egészséges test kiveti a beleakadt szálkát. (Mikszáth Kálmán)
2. <A hal testében> vékony, hegyes borda- v. egyéb csontocska. Megakadt egy szálka a torkán. A pontyban sok a szálka.
3. <A hüvelyesek termésének két oldalán> könnyen leválasztható rostos szál. Lehúzza a zöldbab szálkáját.
4 (növénytan) <A pázsitfűfélék virágjában> a toklászok csúcsán v. hátán eredő, merev, gyakran érdes, hegyes képződmény. Az árpa, a búza, a rozs, szálkája.
Szólás(ok): ld. szem.
Szóösszetétel(ek): 1. szálkacsipesz; szálkakereső; szálkamentes; 2. halszálka.
szálkájú; szálkátlan.
