szalámi
szalámi főnév -t, -ja
(Téli) szalámi: apróra vágott sovány sertéshúsból és szalonnából erős fűszerezéssel és érleléssel készült, vastag bélbe rúd alakban tömött, füstölt és rendsz. nemes penésszel bevonódott, nagyon tartós hentesáru. Szalámit szeletel. A zsemlye köze szalámit tesz. Kérek tíz deka szalámit. A magyar szalámi fontos kiviteli cikkünk. Szalámit, hagymát, erős kis paprikát hozott a kocsmáros. (Krúdy Gyula) Kettészelt három zsemlyét, vajjal kente, szalámival, uborkaszeletekkel bélelte. (Kosztolányi Dezső) || a. Nyári szalámi: apróra darált sertés- és marhahúsból készült, gyengén főzött és füstölt, kevésbé tartós hentesáru. || b (ritka) Házilag készült hasonló kolbászféleség. Nagyon jó szalámit tudott tölteni az idős gazdasszony.
Szóösszetétel(ek): szalámigyár; szalámigyártás; szalámihéj; szalámikészítő; szalámirúd; szalámivágó.
szalámis.
