szalad
szalad tárgyatlan ige -t, -jon (kissé bizalmas)
1. <Ember, állat> fut (I. 1, le), rendsz. nem nagyon messzire v. nem teljes erejéből, nem nagyon gyorsan. Vki elébe, vkinek a karjába, vki után szalad. A kis gyerek, mikor járni tanul, mindig szalad. Úgy szaladt, mintha kergették volna. Szóláshasonlat(ok): (tréfás) úgy megijedtek, hogy ketten háromfelé v. hárman négyfelé szaladtak: nagyon megijedtek és elszaladtak. Szalad, mint a (kis) → csikó anyja után; szalad, mint a → nyúl. Fáklyával előre szalad a sok szolga. (Arany János) Hajadonfőtt, sebtiben, egy… különös ember szaladt egyenesen feléje. (Babits Mihály) Úgy rohantam, mintha kengyelfutó lettem volna, akinek az a mestersége, hogy szaladjon. (Móricz Zsigmond)
2. <Szárazföldi, (ritka) vízi közlekedési eszköz> gyorsan halad, megy; fut. Jól szalad ez az autó. És habzik a víz evezőik alatt. A sajka előbbre s előbbre szalad. (Vörösmarty Mihály) S jutott eszembe számtalan Szebbnél szebb gondolat, Míg állni látszék az idő, Bár a szekér szalad. (Petőfi Sándor) Sikos a hó, szalad a szán. (Petőfi Sándor) || a. <Eszköz v. vmin mozgó szerkezet, alkatrész> külső erő hatására gyorsan mozog; fut. Szalad a toll a papíron. Ilyenkor magától szalad a penna a papíron… (Móra Ferenc) Szemünk előtt csak szíj szalad, csinálunk kocsit, hozzá pályát. (József Attila)
3. Vkinek, vminek szalad, ill. vmibe szalad: <személy, jármű> szaladva (1, 2) és siettében irányt tévesztve nekimegy vkinek, vminek, ill. belemegy v. beleütközik vmibe. Vö: nekiszalad (1), beleszalad (2). Nekem, neked, nekünk, nektek, nekik szalad. Egy fának szaladt az autó. A gyerekek játék közben egymásnak szaladtak. A kocsi az árokba szaladt.
4. <Személy> vhova (el)siet; fut. Szaladj, és hozd ide a kulcsot! Ropog a hó a láb alatt, Az én rózsám táncba szaladt. (Czuczor Gergely) Ha órák múltán végre fölkeltem és indultam, szemrehányóan mondta: „Hová szaladsz? Te is mindig csak szaladsz.” (Kosztolányi Dezső) Hiába mondták, hogy mester úr, ne menjen haza…: ő csak egyet nevetett, s vállára vetette a kiskabátját, és már szaladt is. (Móricz Zsigmond) || a. (csak időhatározóval) (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Vki szalad: árnyékszékre siet, mert hasmenése van. Egész éjjel szaladt. Már megint szaladnom kell. || b. (átvitt értelemben, régies) szalad vmivel: siet vmivel, sietve tesz vmit. Leányunkat férjhez adom. – Csak ne szaladjon kend vele. (Vas Gereben)
5. (gúnyos) <Hadsereg> gyorsan, rendezetlenül visszavonul; fut. Szaladt a labanc sereg. || a. (átvitt értelemben) Szalad vkitől v. vki elől: <személy, állat> menekül előle, igyekszik elkerülni, bújik előle; fut. Szalad előlem, pedig nem akarom bántani. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad. (Petőfi Sándor) S fölöttünk végzetszél [a végzet szele] fütyöl, Szaladj tőlem, átkozz, gyűlölj, Avagy légy rám ujjongva büszke. (Ady Endre)
6. (átvitt értelemben) Vki után szalad: minden tőle telhetőt megtesz, hogy közeli viszonyba v. barátságba kerüljön vkivel; fut vki után. Nők után szalad. Én nem szaladnék ilyen ember után. || a. (átvitt értelemben) Vmi után szalad: vmit hajszolva meg- v. visszaszerezni igyekszik; fut vmi után. Most szaladhat a pénze után. [A lány] az utolsó vagyonát, a gyémántjait is el hagyta lopni… Magad jószántából szaladtál az ellopott gyémántjai után. (Jókai Mór)
7. (átvitt értelemben, ritka) <Természeti jelenség> gyorsan halad v. terjed; fut. Nézd, hogy szaladnak a felhők! Egy láng lett a födél szempillantás alatt, A láng piros nyelve az ég felé szaladt. (Petőfi Sándor)
8. (átvitt értelemben, ritka) <Folyó, patak> a maga medrében gyorsan folyik; fut. A Bjela Voda …mindenütt a kocsi mellett szalad…, mint egy cigánygyerek. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) <A vér vkinek arcába, fejébe> (oda)tódul; fut. Arcába, fejébe szalad a vér. || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Torkára szalad vmi: étel, ital v. füst hirtelen a torkába, ill. a légcsövébe kerül, s köhögést, fuldoklást, cikákolást okoz.
9. (átvitt értelemben) (csak határozóval) <Az arc vmelyik része> gyorsan és nagymértékben elmozdul helyéről. Homlokára szalad a szemöldöke. (túlzó) Fülig szalad a szája: jóízűen nevet. A két bajusza a két füléig szaladt a röhögéstől. (Jókai Mór)
10. (átvitt értelemben) Vmibe szalad vmi: beleszalad (3). Ujjába szaladt a tű. Uzsonnára a kés beljebb szaladt a kalácsba. (Mikszáth Kálmán) A nagy konyhakés hüvelykujjába szaladt. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Voltam én is, mint más, bolond király, S bolondabb koldus, – voltam gyilkos és Áldozat, kinek szívébe szaladt Tövig s megállt a kés. (Tóth Árpád)
11. (átvitt értelemben) Szalad a szem (a harisnyán): az egymásba hurkolt szemek egymás után felbomlanak (a finom vékony női harisnyán).
12. (átvitt értelemben) <Idő> gyorsan múlik; fut. Hej, hogy szalad az idő! Az óra jár, a pillanat szalad. (Juhász Gyula)
13. (átvitt értelemben, ritka) Híre szalad vminek: gyorsan (el)terjed a híre; híre fut (II. 3a). Gyors híre szaladt e csudának. (Arany János)
14. (bizalmas) <Konyha, lakószoba> nagyon rendetlen állapotban van, nagy benne a felfordulás. Az asztal tele mosatlan edénnyel, szalad az egész konyha.
Szólás(ok): ld. cigányútra.
Igekötős igék: alászalad; átszalad, beszalad; beleszalad; elszalad; előszalad; előreszalad, felszalad; félreszalad; hátraszalad; hazaszalad; keresztülszalad; kiszalad; körülszalad; közészalad; leszalad; megszalad; nekiszalad; odaszalad; összeszalad; rászalad; széjjelszalad; szétszalad; teleszalad; túlszalad; végigszalad; visszaszalad.
szaladás; szaladó; szaladt.
