szakasztott
szakasztott melléknév és határozószó
I. melléknév -an
1. (népies, régies) Általában olyan, amit vki leszakított, leszakasztott. A szebbik gyászt visel, és halvány, mint a szakasztott liliom. (Szigligeti Ede)
2. (átvitt értelemben, népies) Szakasztott mása v. párja vkinek, vminek: vkihez, vmihez teljesen, szinte a megtévesztésig hasonló, egészen olyan. Én is mondok egy mesét, szakasztott | Párját, íme Melánionénak. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az arca is szakasztott mása az anyjáénak. (Jókai Mór)
II. határozószó
1. (átvitt értelemben, népies) <Egybevetésben, összehasonlításban:> teljes mértékben, minden tekintetben. Szakasztott ilyen, szakasztott olyan (mint). Szakasztott olyan a fejtartása, mint az apjáé volt. (Gárdonyi Géza) Elém tett egy állványt, melyen megannyi… ezüstlánc lógott… Egyik szakaszott olyan volt, mint a másik. (Kosztolányi Dezső) Szakaszott olyan úriasszony volt a Rozi, mint a többi nagysága. (Móricz Zsigmond) –31 (átvitt értelemben, választékos) (főnévi névmással, főnévvel kapcs) Hisz ez szakasztott én vagyok… (Vörösmarty Mihály) Éppen olyan, szakasztott az a száj…, mint a szegény, megboldogult bátyámé. (Mikszáth Kálmán)
2. (mutató határozószóval kapcs) (átvitt értelemben, népies) Pontról pontra, minden egyes tekintetben a mondottaknak megfelelően, vmivel egyezően. Szakasztott úgy, mint azelőtt. Szakasztott úgy történt. Szakasztott így gondoltam. Pedig szakaszott úgy esett, tekintetes uram… (Mikszáth Kálmán)
