szakadt
szakadt melléknév -an
1. Olyan <fonott, kötött, szálas v. szövött anyag, dolog>, amelynek előbbi folytonossága egy v. több helyen megszűnt, amelyen szakadás (1a) van. Szakadt cérna, fonal, kendő, könyv. Szakadt ruhában jár. A menye mindig talált… valami öltögetnivaló, még az apósa szakadt ingeit is előszedegette. (Móra Ferenc) Átöltözött, szakadt és pecsétes slafrokjából, papucsából… kispolgári asszonykává öltözött át. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben) Vmire szakadt: olyan <addig összetartozó közösség>, amely különféle okokból, legtöbbször politikai ellentétek következtében két v. több részre vált, amelynek egysége megszűnt. Pártokra szakadt ország.
3. (átvitt értelemben) Vhova szakadt: hazájából v. korábbi lakóhelyéről máshová vetődött, idegenben letelepedett <személy, közösség>. Idegenbe szakadt család; Kanadába szakadt magyarok. Eszébe jutott, hogy Kecskemétre szakadt őse városi tanácsos volt. (Gyulai Pál)
4. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vkitől származó, vhonnan eredő <személy, dolog>. Húzz kardot, te rimától szakadt, semmirevaló borbélyinas, húzz kardot. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Ez én nekem saját szájból szakadt mondásom, s az egész jelenet az én eredeti invencióm. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, népies) Szívből v. szívtől szakadt: a) szíve, lelke mélyéből eredő; b) (ritka) szülőjének igen kedves <gyermek>. Jaj! Szívtől szakadt egyetlenegy fiam! Csak nem akarod itthagyni anyádat? (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. szakadtruhás; 2. ágrólszakadt; inaszakadt; magvaszakadt; tagbaszakadt.
szakadtság.
