szakadozott
szakadozott melléknév -an, -abb
Általában olyan <dolog>, amely több részre szakadt szét.
1. Olyan <ruhanemű>, amely több helyen szétfoszlott, elrongyolódott. Szakadozott ing, kabát. Egy gazdag püspök megsértené a püspöki méltóságot, ha… szakadozott ruhában járna. (Mikes Kelemen) Egy rossz költő mily megindító. Már évekig nem beszéltek felőle, azután lassan elfelejtették. Megkopva és őszön bandukol most, szakadozott kabátja gombja fityeg. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Használatban elkopott, elhasznált, darabokra szakadt, rongyos <könyv>. [A plébánosok] valamely szakadozott misemondó könyvet tartanak, és abból áll minden könyvök. (Mikes Kelemen)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan <jelenség, alakulat, test>, amelynek térbeli folyamatossága több helyen megszakad(t). Szakadozott csoportok, menet. Szakadozott felhők. Helyenkint átragyog egy-egy csillag. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, ritka) Csak foltokban, imitt-amott meglevő. Szakadozott hóbuckák; szakadozott növényzet.
4. (átvitt értelemben) Szaggatott (2), szaggatottan feltörő, felszakadozó. Szakadozott beszéd, lélegzet, szavak; a tenger szakadozott zúgása. Szakadozott mondatokban beszél. [Az asszony] vontatott, szakadozott szóval kezdé el szándékát elmondani. (Jókai Mór) A hazudó ember pillogva beszél, olykor szakadozottan, töredezetten. (Gárdonyi Géza)
szakadozottság.
