szagos
szagos melléknév -an, -abb
Általában olyan, aminek jól érezhető, azonnal érzékelhető, rendsz. erős szaga van. Szagos bükköny: fehér, lila v. piros virágú, egynyári dísznövény (Lathyrus odoratus); szagos lóhere; szagos müge ←; szagos só ←; (régies) szagosüvegcse: parfümmel átitatott szivacsdarabot tartalmazó ü. Istenfa a népnél egy szagos, évelő növény neve. (Arany János) A szagos üröm a homok kedvence. (Jókai Mór) Nemzett József Áron | szappanfőző, aki már | a Nagy Óceánon | szagos füveket kaszál. (József Attila) || a. (népies) Kellemes, jó szagú, illatos. Szagos eper, szőlő, szappan, víz. Az asszony szagos olajat mutata elő. (Kazinczy Ferenc) Küldjön a fuvarostól egy stangli szagos szappant. (Mikszáth Kálmán) Pomádézza a haját is, szemöldökét is. A zsebkendője is szagos. (Gárdonyi Géza) || b. (elavulóban, bizalmas) Szagos mise: vasárnaponként déltájban mondott csendes mise, amelyen a magukat előkelőnek tartott nők parfümmel illatosítva szoktak megjelenni. || c. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Rossz szagú; büdös. Már szagos a felvágott, a hús. || d. Vmilyen szaggal, illattal áthatott <hely>. Ettől a kávépörköléstől szagos az egész ház.
szagosság.
