szaggatás
szaggatás főnév -t, -ok, -a
1. Az a cselekvés, tevékenység, hogy vmit szaggatnak (1–3); tép(des)és, ismételt v. folyamatos szakítás. A kender szaggatása; a papír, a virágok szaggatása; a ruha szaggatása.
2. (átvitt értelemben, kissé népies) Meg-megszakadó éles, hasogató, szaggató fájdalom. Szaggatásai vannak a fülében. A reumás ízületi gyulladás gyakran szaggatást okoz. A tavaszi idő dacára sem érzettem lábszáraimban… semmi szaggatást. (Madách Imre) Nagy szikes mezőség az, ahol a juhász halva fekszik… Tavasszal… víz szokott rajta lenni, súlyos szürke víz, tele szikkel, mi köszvényről és szaggatásokról orvosság. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): fülszaggatás.
szaggatásos.
