sokszor
sokszor határozószó, határozatlan
1. (fő hangsúllyal) Sok alkalommal, nem egyszer-kétszer, sok ízben. Sokszor jártam a fővárosban. Sokszor látott már ilyet. Hát a kert hogy van, amelynek Rózsáin szemeim sokszor függének …? (Petőfi Sándor) Sokszor találkoztam vele már, Vitáztam vele, verekedtem … (Ady Endre) Sokszor ült üvegesen elmeredő szemekkel. (Kaffka Margit)
2. (mellékhangsúlyos szóként) (túlzó) Több esetben is; nem egyszer; többször; gyakran. Sokszor magam sem tudom, mit gondoljak. Sokszor azt vettem észre, hogy … Hogy sokszor oly hívatlan érkezik | az ember! (Katona József) Édesapám sokszor azért jött részegen haza, hogy kiszedesse velünk, ami pénz volt, és vitte a kocsmába. (Móricz Zsigmond) Sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek, | mint apró gyermeket. (József Attila)
