sincs
sincs tárgyatlan ige (hiányos ragozású), sincsen, sincsenek, (népies) sincsennek (csak a jelentő mód jelen idejének egyes és többes számú 3. sz-ében; a többi alakja helyett a se(m) tagadó kötőszó, ill. határozószó és a van ige megfelelő alakjából álló szókapcsolat haszn.)
I. <A létezés tagadására.> <Kapcsolatos tagadó mondatok második tagmondatában v. ilyen helyzetű önálló mondatban:> szintén nincs. Mozdulatlan anyag nincs, (és) anyagtalan mozgás sincs.
II. <A jelenlét, a jelenbeli érvényesség kapcsolt tagadására.
1. <Kapcsolatos mondatok második tagmondatában v. ilyen helyzetű önálló mondatban, főleg tagadó mondat után:> szintén nincs. Apám még nem ért haza, s anyám sincs itthon. –11 <A tagok, részletek mindegyikére kiterjesztett egyszeres tagadásban.> Négy gyermeke van, de egyik sincs tíz éves. Három gyermeke közül egyik sincs otthon. Van ott sok könyv, de egy sincs bekötve. –12 <Tagadásként is felfogható állítás, kérdés után. A gyermekek elmentek hazulról; az apjuk sincs itthon. –13 <Állító v. tagadó alakú eldöntendő v. találgató kérdés után, rendsz. sorozatos tagadásban v. ilyen tagadásként értve.> Zöldpaprikát keresel? Most még az sincs. –14 <Odaértett, odaérthető tagadással kapcs.> A viceispánnét… megmarta erre a zöld szemű szörnyeteg, a szemet szemért, ha a férjemuram úgy tesz, eb ura fakó, ő sincs fából, nosza hamar ő is gyúrt egy hógalacsint, és a daliás Ulrik János főcsendbiztost szemelte ki incselkedési tárgyul. (Mikszáth Kálmán) || a. (kettős v. ritk. többszörös tagadás tagjaiban)…sincs, …sincs: sem… nincs, sem… nincs. Itt sincs, ott sincs. Nekem sincs dolgom vele, neked sincs.
2. (népies) <Ellentétes értelmű választó mondatok második tagmondatában:> nincs. Vagy van, vagy sincs: nem törődöm vele. Nem tudom, van-e nála bicska, vagy sincs. Nem tudja, van-e zsebemben pénz, vagy sincs! (Vas Gereben)
3. <Fokozó értelmű kifejezésben, még, még csak fokozó-, nyomósító szókkal együtt v. ezek nélkül; rendsz. igekötős határozói igenévvel kapcs., az igekötő és a határozói igenév közt.> Négy ágú épűlet, amely be sincs fedve, Mely akasztófának vagyon keresztelve. (Petőfi Sándor)
4. <Általánosan tagadó névmás, névmási határozószó után.> Senki sincs otthon. Sehol sincs. Képzeljen el, Kedves Atyám, egy… karmestert, aki soha sincs magánál. (Ambrus Zoltán) A Bencze-domb alatt van az Ér. Azután nincs semmi. Szentkirály sincs és semmi sincs. (Ady Endre) Még semmi sincs az iszákba! (Móricz Zsigmond) || a. (gyak. túlzó) <Általánosító értelmű, fokozást jelentő szóval, kifejezéssel kapcs., általánosító tagadás kifejezésére:> nincs… se(m). Az egész világon v. hetedhét országon sincs olyan ember, mint ő. Mi baja volt? – Azt hiszem, az orvosok sincsenek tisztában vele. Tífusz vagy meningitisz [= agyhártyagyulladás]. (Ambrus Zoltán) || b. (gyak. túlzó) <Nagyon keveset, nagyon jelentéktelent jelentő szóval v. szókapcsolattal; általánosítva tagadó nyomatékos kifejezésben; gyak. állandósult szókapcsolatokban, még, még csak nyomósító szókkal együtt v. ezek nélkül:> nincs… se(m). Mutatóba sincs már belőle. Szó sincs róla. Egy csepp víz sincs a pohárban. Egy lélek sincs itthon kívülünk a házban. (Ambrus Zoltán)
5. <Feltételes v. megengedő értelmű m, kifejezés után, nyomatékos tagadásként:> nincs… se(m). Ha minden erődet megfeszíted is, akkor sincs lehetőség rá, hogy változtass rajta. Minden érdemedet elismerve sincs rá mód, hogy…
III. <Birtokos személyragos szóval, birtokos szerkezettel kapcs., a birtoklásnak, a birtokviszony különféle árnyalatainak a tagadására.>
1. Vkinek vkije, vmije sincs: vkinek vkije, vmije szintén nincs. Nincs bátyám. Öcsém sincs. Messze nézne [a rab gólya], de ha nem lát! … Kőfalon nem látni átal. Még az égre fölnézhetne, Arra sincsen semmi kedve. (Arany János) –11 <A tagok, részletek mindegyikére kiterjesztett egyszeres tagadásban.> Bal kezén egy ujja sincs. –12 <Tagadásként is felfogható állítás, kérdés után.> Eső és hó szakad. | Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete,… | S gondunk ételre sincs. (Petőfi Sándor) –13 <Állító v. tagadó alakú eldöntendő v. találgató kérdés után; rendsz. sorozatos tagadásban v. ilyen tagadásként értve.> Mit szemlélhet [az az ember]? | Tán a fényes délibábot? | Hisz olyat már sokat látott…. | Vagy a szomszéd falu tornyát? | Hisz azon meg nem sokat lát…. Vagy tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja? Arra sincsen gondja. (Petőfi Sándor) || a. (kettős, v. ritk. többszörös tagadás tagjaiban)… sincs, … sincs: nincs … se(m) … nincs… se(m). Fia sincs, leánya sincs. Apja sincs, anyja sincs.
2. (népies) <Ellentétes értelmű választó mondatok második tagmondatában:> nincs. Nem tudom, van-e gyermeke, vagy sincs.
3. <Fokozásban még, még csak nyomósító szókkal együtt v. ezek nélkül olyan közlés után, amelyhez kapcsolódva jelentkezik a fokozás; a sincs némileg a kapcsolatra is utal:> sőt, ami annál is több, … szintén nincs. Fáradoz napestig, vasárnapja sincsen. (Petőfi Sándor) Lábainál egy kő alól víz szivárgott ki… majd eltűnt a földrepedésekben… utána előbukkant odább és újra elrejtőzött. Még hangja sincs, csak úgy megy, nesztelenül,… holott… valahol… talán harsogó folyam lesz. (Mikszáth Kálmán)
4. <Általánosan tagadó névmással, ilyen névmási határozószóval kapcs.> Senkim sincs. Semmije sincs. Bár apái nékie [= Pató Pálnak] Mindent oly bőven hagyának- Soha sincsen semmije. (Petőfi Sándor) Valahára mutassuk meg már, hogy Senkinek sincs semmi köze hozzánk. (Petőfi Sándor) Hát tehetek én róla, ha sehol sincs hitelünk? (Csiky Gergely) Ő … haldoklik. Semmi joga sincs ehhez. (Ady Endre) Ha semmije sincs, nem is kerül sokba | ez az embernek. (József Attila) || a. <Általánosító értelmű, fokozást jelentő szóval, kifejezéssel kapcs., általánosító tagadás kifejezésére:> nincs… se(m). Hetedhét országon, az egész világon sincs párja. Áldott inség: magyar élet, Világon sincs párod néked. (Ady Endre) || b. <Nagyon keveset, nagyon jelentéktelent jelentő szóval v. szókapcsolattal; általánosítva tagadó nyomatékos kifejezésben, gyak. állandósult szókapcsolatokban, még, még csak nyomósító szókkal együtt v. ezek nélkül:> nincs… se(m). (Halvány) → fogalma sincs vmiről; → híre-hamva sincs; → nyoma sincs; (halvány) → sejtelme sincs (vmiről); (egy v. egyetlen) szava sincs (vkihez). Egy fillérje sincs. Sejtelmem sincs róla, miféle ember lehetett. (Gárdonyi Géza) Akinek még csak rokona sincsen, egész életén át hiányzik neki valami: a másik szív. (Gárdonyi Géza) Azt hallom, hogy most már lakása sincs. (Ady Endre) || c. (gyak. túlzó) <Viszonylag rövid időtartamot jelentő személyragos szóval kapcs.:> nincs … se(m). Egy órája sincs, hogy kerestelek. Egy hete sincs, hogy itt vagyunk, s a városnak már minden nevezetességét ismered. Most mentél el, öt perce sincs. (Radnóti Miklós)
5. <Feltételes v. megengedő értelmű m. kifejezés után, nyomatékos tagadásként:> nincs… se(m). [Elfelejted, mennyi jót tettem veled?]. – Akkor sincs jogod így kiabálni.
IV. Még sincs …: nincs (vmi, vki v. vkinek, vminek vmije, vkije) … mégse(m). Már régen elmúlt öt óra, még sincs itt. Sokat keres, még sincs pénze. Na. Hát a kisasszony hol van? Még sincs? – hozta be a lámpát Anna. (Móricz Zsigmond)
V. <Igekötőszerű határozószóval, kül. a van ige igekötős alakjainak kapcsolt tagadására.>
1. Sincs meg: a) szintén nincs meg. A pénztárcám sincs meg. Még most sincs meg köztük az egyetértés. b) még sincs meg?: még most sem készült el? Még sincs meg az a ház, Rozi? (Móricz Zsigmond)
2. Sincs ki: a) szintén nincs ki. Ebből sincs ki a tíz kiló; b) nincs ki… se(m). Ennyiből sincs ki a lakodalom?
3. (népies) Sincs hátra: nincs hátra… se(m). Senki sincs már hátra?
4. Sincs túl vmin: szintén nincs túl vmely nehézségen, tennivalón. Még az öcsém sincs túl az érettségin.
Szólások: ld. ész.
